Takarmánybentonit

Mivel a haszonállat tartás kiadásainak jelentős részét a takarmányozás költségei teszik ki, különösen nagy szerepet kaphatnak azok a takarmány-adalékanyagok, amelyek az állatok növekedését, testtömeg-gyarapodását serkentik, vagy éppenséggel javítják a takarmányhasznosítást.

A Schwann Report (1969) megjelenése óta, elsősorban közegészségügyi megfontolások alapján a legtöbb mezőgazdaságilag fejlett ország, így hazánk is, elfogadta azt az elvet, hogy olyan antibiotikumokat és egyéb készítményeket, amelyek az ember vagy az állatok gyógyítására használatosak, hozamfokozó szerként nem alkalmaz.

A bentonit tulajdonképpen vulkanikus eredetű agyagásvány. A nemes agyagokat akkor nevezzük bentonitnak, ha a montmorillonit-tartalmuk meghaladja az 50%-ot. Természetes bentonitnak az adszorbeált kation minősége szerint 2 főcsoportja van, nevezetesen a földalkáli bentonit (leggyakrabban Ca-bentonit) és a kedvezőbb kolloidikai és ipari tulajdonságokkal rendelkező alkáli bentonit (leggyakrabban Na-bentonit). A gyakorlatban a Ca-bentonitot megfelelő szódás kezeléssel, aktiválással Na-bentonittá alakítják át. A Bionit-S végeredményben szódával aktivált bajor bentonit.

A bentonit tulajdonságait elsősorban a montmorillonit szubmikroszkopikus szemcsenagysága és speciális kristályszerkezete szabja meg. Fajlagos felülete és adszorbciós energiája nagy. A montmorillonitrészecskék felületén szerves és szervetlen anyagok adszorbeálódhatnak. Réteges felépítése által erős duzzadási képességgel rendelkezik, vízzel kocsonyaszerű anyagot képez.

A bentonittal kapcsolatos eddigi vizsgálatok jelentős része arra utal, hogy ez az agyagásvány kedvezően befolyásolja az állatok testtömeg-gyarapodását és takarmány-értékesítését. Ezt a hatást több szerző a bentonit jelentős mérvű ioncserélő kapacitásával magyarázza. Mások feltételezik, hogy erélyes adszorpciós képességének következtében a takarmány áthaladási sebességét lassítja és ezáltal fokozza annak kihasználását. Teljesítmény-javító hatását azzal is magyarázzák, hogy az emésztőcsőben a nemkívánatos vagy toxikus metabolitokat adszorbeálja, a pH-érték szabályozásával pedig a tápcsatornában stimulálja az emésztőenzimeket. Mindezek eredményeként kedvező hatást gyakorol a különféle gastrointestinalis betegségek megelőzésére, ugyanakkor az NH3 adszorbeálásával csökkenti az ammóniaterhelést, ami kedvezőbbé teszi az istálló levegőjét.

A bentonitot az Európai Unió irányelvei szerint állati takarmányadalékként hagyták jóvá, mert:

  • Az állatok egészségére semmiféle káros hatással nincs (Schwarz, 1984).
  • Az ember egészségét nem veszélyezteti.
  • A bentonit az emésztőcsatornán változatlanul halad át, reziduumképződés nincs.
  • A hígtrágyával kiürített bentonit, mint természetes talajösszetevő, nem káros a környezetre.

Rózsahegyi leírta, hogy a bentonit szarvasmarhákkal etetve javította a termelési eredményeket. Tehenekkel etetve emelkedett a tejzsír és a tej mennyisége, a hízóbikákban pedig a takarmány 3%-os Na-bentonit-kiegészítése évi átlagban egyedenként 25,5 kg-os testtömeg-gyarapodási többletet eredményezett. A sav-bázis egyensúly zavarainak kiküszöbölésével nagyrészt megelőzte az ellés utáni megfekvést, javította a vemhesülési és borjadzási arányt. A téteményképesség-növelő hatása mellett tehát a bentonit egészségvédő szerepe is jelentős. A szerző társaival arról is beszámolt, hogy a testtömeg és a fajlagos takarmányértékesítés is kedvezőbbé vált, amikor a pecsenyebárány-hizlalás során az állatok takarmányához 6%-os arányban N-100-as bentonitot kevert.

A Hesseni Élelmezési, Mezőgazdasági és Tartományfejlesztési Hivatal gondozásában, Kasselben (1989) végzett kísérlet során úgy találták, hogy a sertések takarmányának 2%-os bionitos kiegészítése után 8%-os takarmány-megtakarítás mutatkozott, így egy-egy hízó előállítási költsége jelentősen csökkent. A göttingeni Georg Auguszt Egyetem Állatélettani és Állatélelmezési Intézetében ugyancsak 1989-ben malacokkal végeztek etetési kísérletet. 1% bentonit-kiegészítés után a testtömeg-gyarapodás 8,6%-kal, a takarmányhasznosítás 7,0%-kal, 2% bekeverés esetén pedig 11,4, illetve 10%-kal javította az eredményt a kontrollhoz képest (2). A bécsi vizsgálatokban (1987) a 29 kg átlagos testtömegű, 2%-os bionitos takarmányt fogyasztó süldők a kísérlet végére 95 kg-os átlagtömeget értek el, és az értékesítésük során 1,69%-kal több hasznot tudtak elkönyvelni, ami a takarmány kedvezőbb kihasználásából adódott. Mendel 1971-ben végzett sertésekkel bentonitos etetési kísérletet és ugyancsak kedvezőbb takarmányhasznosításról számolt be, mind a sertések felnevelése, mind azok hizlalása terén.